A nagy amerikai álom. mindenhol rengeteg virág. Virág az autón, a külső tükrökön, virág a vőlegényen, a tanún, a koszorúslányoknál, virág a helyszínen, az ajtókon, ablakpárkányon, még a csillárról is az lóg asztalon, széken, mindenütt. Kell? De most komolyan. Ülj le és gondolkodj. Én megtettem. Nem kell. Lesz nekem, lesz a két koszorúslánynak. Nem lesz külön dobócsokor, mert nem akarom az enyémet megtartani. Fölösleges. Nem is szárítható virágból szeretném, meg egyébként is, nem a csokorról szól az egész, hanem rólunk.Tény, hogy vele teljes a kép, kerekké teszi a történetet, de a mai világban pénz beszél, sajnos. Ott kell spórolni, ahol lehet, de úgy, hogy a külső szemlélőnek ne tűnjön fel!!! Annyi kreatív ötletet lehet látni-hallani-olvasni, filléres és mégis szemet gyönyörködtető alternatívák a virágdekoráció helyett.
A rózsa drága. Szép, de drága, akárcsak az orchidea. Ha azt mondod menyasszonyi, még drágább. Annyi szép virág van. Önmagukban is szép, minden csillivili nélkül. Persze, ok, esküvő. Kell. Biztos? Legyen a virág önmagában figyelemfelkeltő. Nem túl sok, nem túl nehéz. Passzoljon az esküvőhöz, de mégiscsak egy olyan valami, ami csak egy napig szép.
Egy csokor olyan tizenháromezer forint körül mozog, onnantól meg csak a csillagos ég (persze itt is kivétel ha vidéken csináltatod). Már ha kimondod a bűvös szót. Persze függ attól is, hogy mennyire extra, a világvégéről hozták el, swarovski díszíti, gyöngy, selyem, tüll, arany. etc. Nézelődni-nézelődni-nézelődni. És kérdezni, keresgélni, és ha kell, éljünk a kreativitásunkkal!
Kitartás. ÉS fel a fejjel. Az árak ne keserítsenek el, ha van időd tervezni és utánanézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése