Régebben nem tartottam fontosnak a papírt. Nem oszt, nem szoroz, nem szeretem jobban, vagy kevésbé a másikat, hogy "csak" a kedvese vagyok, de mostanában kicsit többre vágytam. Nem tudom, hogy végül lesz-e erőm, erőnk megszervezni végigszenvedni az Utat, s végül férj és feleség leszünk-e. Most is úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb dolog az életünkben. Szeretjük egymást és pont. Ez a lényeg.
Azért indítottam el ezt a blogot (a sokadik mellett), hogy azok, akik szintén erre az Útra léptek kicsit több segítséget kapjanak (ingyen és bérmentve, mert valljuk be az esküvőszervezők nem kevés pénzt kérnek el, vagy így vagy úgy, ha nem is nekik fizetünk, a jutalékot megkapják, annyival többe kerül a szolgáltatás...).
Még nem tudom, hogy mi lesz, merre fog haladni, de elkezdtem. Aztán meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése